Csoda! Erre a szóra mindannyiunkban megmozdul valami.
Erre felkapjuk a fejünket, hiszen ez mindenképpen valami váratlan, meglepő, és még örömteli is. Váratlan és meglepő…
De mit is illethetünk ezzel a jelzővel?
Az életünkben ha csoda történik, az tulajdonképpen nem más mint ha változtatunk az addigi berögzült mintáinkon, átlépjük a komfortzónánk határait, tehát változtatunk a programjainkon. És ekkor értelemszerűen a környezetünk, a valóságunk is elkezd eszerint változni. Vagyis, a megszokotthoz képest másképp történnek dolgok.
És mivel a komfortzóna tágítasanak az eredménye mindig valamiben több a korábbiakhoz képest, tehát a változás is pozitív, ezért az eredmény is több lesz, mint amire számítottunk. Ez egy egyszeri, spontán alkalom, amikor öntudatlanul az elvárt eredmény helyett, egy valamivel több, jobb, komfortosabb helyzet adódik, és az ez által átélt pozitív változás pillanatnyi eufóriáját érzékeljük csodaként.
Hiszen az addigi mintáink alapján annak nem kellett volna megtörténnie, vagy legalábbis nem olyan minőségben, ahogyan az végül mégis megtörtént. Ez a csoda persze tulajdonképpen a valóságunk egy szokatlan változata és ezért sajnos nem is tarthat sokáig, mert az elménk gyorsan elkönyveli mint realitás és legközelebb már mint elvárt eredmény fog realizálódni ugyanez.
Egy azonban biztos. Ha nem tapasztalunk csodákat, akkor valószínűleg nem is mozdítjuk előbbre az életünket, hanem csak a komfortzónánkon belül éldegélünk, de így különösebb eredményekre sem számíthatunk.
Sőt, a csodák negatív változata is létezik és sajnos a komfortzónánkon belül maradva ezekben is lehet részünk. Mégpedig, amikor valami nem úgy történik mint korábban, nem az elvárásaink szerint alakulnak a dolgok, de ezesetben rosszabbul, mint ahogyan arra korábban számítottunk. Ilyenkor csak azt mondjuk: “Sajnos nem úgy alakult, mint amire számítottam.”
De vegyük észre, hogy ilyenkor ez annak a jele, hogy nem tettünk eleget, sőt kevesebbet, mint korábban. Valószínű, hogy lassan csúszunk lefelé. Még ha ez nem is látványos, de ha elfogadjuk azt, hogy az életben stagnálás nem létezik, akkor az is nyilvánvalóvá válik, hogy minden dolog vagy fejlődik tehát emelkedik, vagy süllyed. Hiszen az élet maga is folyamatosan változik. Ha nem követjük ezt a változást, akkor az élet elhalad mellettünk. Éppen ezért, stagnálás tehát nem létezik. Márpedig ami nem emelkedik, az lefelé süllyed. Amit tehát egy biztos, állandó élethelyzetnek érzékelünk, az valószínű, hogy valójában egy lassú süllyedés.
Ha azonban megtaláljuk az utunkat, ha építjük magunkat és tágítjuk a komfortzónánkat, akkor az utunk során kellemes meglepetésekben lesz részünk. Az utunk során így folyamatosan csodák fognak kísérni minket.
Legutóbbi kérdések