Egy kisgyerek tudata még tiszta, az elméje egységes, nincs elválasztás, nincs elutasítás, ezáltal megélheti, hogy az lehet, aki a természetéből adódóan következik. Mint egy virág, egyedi színnel és mintázatokkal. A világ pedig tele van csodákkal, felhőtlenül boldog a teljes összhang miatt, hiszen tökéletesen része a valóságnak.
Így telik el néhány boldog év. A kis teste és a tudata fejlődik és tapasztal. Az anya, aki korábban a testével óvta és táplálta ezt a kis fejlődő életet az anyaméh meleg, gondoskodó és biztonságot adó belső világában, ő most a külső világban is megadja neki ugyanezt a féltő, tápláló, szerető és meghitt gondoskodást.
A világ azonban folyamatosan változik. Az anyai ösztön is lassan átalakul, lassan egyre nagyobb lesz benne a késztetés, hogy a magzatot, akit a méhében hordott oly sokáig, megtanítsa helytállni a földi élet viszontagságai között. Egyre több impulzus éri tehát a kis jövevényt a külvilágból, amik változásra, vagyis alkalmazkodásra késztetik. Már nincs meg tehát az a feltétlen elfogadás, amiben addig élhetett. Majd eljön egy pillanat, általában 3 éves kor környékén, amikor az egyre növekvő negatív tapasztalatok és élmények érzése és ezek emléke, végül eléri azt a szintet, hogy a kisgyerekben valami hirtelen megszakad. Az addigi teljes bizalom, nyitottság és érdeklődés a külvilág felé hirtelen megtörik.
Még nem érti mi történt, nem ismeri a világ működését, de egy ösztönös késztetéstől vezérelve ekkor külön választaja a számára akkor már elviselhetetlenül fájdalmas élményeket és elzárja őket a tudata egy titkos szegletébe. Hiszen ezek azok az érzések, amikkel akkor még nem tud megbírkózni.
Emellett, lassan kialakul az is, ahogyan a kisgyerek részt vesz a mindennapi életben. Ahogyan lassan egyre kevesebb anyai gondoskodást kap, úgy fejlődik ki egyre inkább a saját önálló rendszere, amivel megvédheti önmagát, kimutathatja az igényeit és érvényesítheti az akaratát. Lassan kialakul az a leghatékonyabb módszer, ami által a legtöbb figyelmet és szeretetet érzi a környezete által. Ez a jól bevált működési mód, ez a stratégia aztán rögzül és erre épül fel a teljes felnőttkori működése is.
A tudatában lévő kis titkos szeglet pedig egyre csak nő, hiszen az egyetlen jól működő módszer az ismeretlen és fájdalmas impulzusok kezelésére, ha azokat kizárja a tudatából. Lassan így egyre több lesz az oda elzárt fájdalmas emlék, amik bár még továbbra is az élete részét képezik és ezért befolyásolják a mindennapi működését, de a tudat ezekhez már nem fér hozzá.
Így jön létre az életviteli stratégiánk és a tudatalatti
és mindez teljesen rendben van.
Mindezzel foglalkozni csak akkor kezdünk, ha valamiért nem vagyunk megelégedve az életünkkel. Nem azt csináljuk, amit szeretnénk, valamiért mindig minden másképp alakul, mint az számunkra megfelelő lenne, vagy épp valami mindig ugyanúgy alakul, annak ellenére, hogy másképpen szeretnénk. Valahogy mindig ugyanazokba a helyzetekbe sodródunk, ugyanazokat a csalódásokat éljük át, ugyanolyan párkapcsolatokba bonyolódunk…
Mintha valaki a háttérből folyamatosan másképp akarna mindent, mint amit mi akarunk. Ez a valaki a háttérben pedig nem más, mint önmagunk tudatalatti tartalma. Hatással van az életünkre, hatással van a mindenkori érzelmeinkre, de számunkra mindez nem tudatosul, ezért is öntudatlan, hiszen nem tudunk róla.
De mi lenne, ha a múlt eseményeit újra értékelve, lassan a fájdalmas emlékek is újra a felszínre kerülnének?
Mi lenne, ha ezekről az emlékekről kiderülne, hogy csupán csak a gyermeki lényünk számára volt mindaz megoldhatatlan, de a felnőtt tudatosságunk már könnyedén szembe tud nézni mindezekkel? Ha kiderülne, hogy öntudatlanul olyan akadályokat építettünk magunk köré, ami falak védelmet nyújtottak a 3 éves gyermeki lényünknek, de felnőttként mindez inkább már akadály, mintsem védelem?
Én úgy tudlak ebben támogatni, hogy megadom neked azt a biztonságos légkört és biztonságos környezetet, ami kell ahhoz, hogy bátran szembenézhess önmagad titkos részével. A kommunikációnk közben majd meglátod önmagad rejtett működését és addig észrevétlen folyamatait.
Hogy majd újra kapcsolódhass a belső gyermeki lényeddel, aki talán csak őszinte figyelemre, megértésre és szeretetre vágyik.
Hiszen már nagyok vagyunk, erősek, testileg és lelkileg egyaránt. Vannak tapasztalataink és tudásunk, eljött tehát az idő szembe nézni a tudatunk titkos szegletébe rejtett élményeinkkel és élni azt a teljes életet, amire születtünk. Mert a boldogságunk felé vezető egyetlen út, ha elkezdünk aszerint élni, ami önmagunk egyedi belső lénye által számunkra a legjobb.
Hogy végül újra az a virág lehess, egyedi színekkel és mintázatokkal, aki belül mindig is voltál.
Keress egy mindkettőnk számára alkalmas időpontot, és tapasztald meg, hogy ez a biztonságos tér milyen megoldásokat tartogat a számodra.
Legutóbbi kérdések